Magyar Lupus Egyesület
SLE-vel élők civil szervezete

A szteroidokról

Dr. Bazsó Anna PhD

klinikai immunológus, reumatológus főorvos

OMINT, Klinikai Immunológiai, Gyermek- és Felnőtt Reumatológiai Osztály

A  szteroidok, vagy glükokortikoidok a gyógyászatban gyakran használatos terápiás szerek, mintegy 50 éve már elérhetőek számunkra. Számos betegségben alkalmazzák, sokszor elsőként választott szerként. Szinte minden indikációban,- legyen az onkológiai, autoimmun vagy gyulladásos betegség-  gyors és kiváló hatékonyságú, rövid távon biztonságosan alkalmazható gyógyszerek.

Sajnos, számos betegségben a biztonságosnál jóval nagyobb dózisban és hosszabb ideig alkalmazták, így lényegesen nagyobb százalékkal kellett számolni az életminőséget jelentősen befolyásoló mellékhatásokkal. Habár, ma már lényegesen többet tudunk ezekről a gyógyszerekről,de a szteroidoktól való félelem kevéssé változott. Ezek a félelmek és sokszor a kezeléssel szembeni ellenállás az információ hiánya vagy a nem megfelelő kommunikáción is alapszik. A megfelelő időben és dózissal elkezdett kezelés, ennek folyamatos monitorozása és időben történő csökkentése, majd elhagyása a haszon/rizikó mérlegben igencsak a pozitív irányba mutat. Sajnos, azonban bizonyos esetekben nem tudjuk kikerülni ezen gyógyszerek hosszú távú alkalmazását, így számolni kell a mellékhatások megjelenésével: úgymint a súlynövekedés, magas vérnyomás, diabetes kialakulásra való fokozottabb hajlam, bőrtünetek (acne, striák), csontritkulás, gyomorsav túltengés és fájdalom, depresszió stb. A legnagyobb rizikót a szájon át szedett glükokortikoidok jelentik pl. a gyomor-bél traktusra, ugyanakkor a lokális kezelésekkel is óvatosan kell bánni, hiszen a bőrön alkalmazva a fertőzéses eredetű bőrtüneteket, de a pikkelysömör vagy az ekcéma tüneteit is fokozhatják. Ezért is nagyon fontos, hogy mindig a megfelelő indikációban, a megfelelő diagnózissal kezdjük el a kezelést. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a szteroidok megfelelő, viszonylag lassú és óvatos leépítése legalább ugyanolyan körültekintést és figyelmet igényel, mint a bevezetése. Mivel ezek egyébként a szervezetünkben is fiziológiásan jelen vannak és folyamatosan termelődnek,  külsőleg adva befolyásolják ezt a nagyon kényes egyensúlyt. Vannak betegek, akiknél a mellékhatások átmenetiek, csak abban az intervallumban jelentkeznek, amikor alkalmazzuk ezeket, utána spontán elmúlnak. Azt is meg kell jegyezni, hogy nem minden betegnél váltják ki ugyanazokat a mellékhatásokat.

Mindezeket figyelembe véve, számos kutatás indult abból a célból, hogy a szteroid kezelést csökkentsük akár felváltsuk más, legalább ugyanolyan hatékony és jobb mellékhatás profillal rendelkező terápiás szerekre.  Így jöttek első vonalban a hagyományos, már régebb óta alkalmazott „immunmoduláns” gyógyszerek, mint a methotrexat, azathioprin, cyclosporin stb. Természetesen ezeknél is követni kell a vérképet, máj és vesefunkciót, illetve figyelembe kell venni a társbetegségeket is. Vannak olyan esetek -sajnos nem ritkán-, amikor ezek önmagukban, vagy egymással sőt szteroiddal kombinálva sem elég hatékonyak a betegség aktivitásának megfékezésében. A következő lépcsőt a citosztatikumok jelentették, de ezek is jelentős mellékhatással bírnak, így elkezdődtek a biológiai terápiás szerek kifejlesztése. A biológiai terápiák olyan „interaktív” molekulák, fehérjék, amelyek a szervezettől nem idegenek, az élő szervezetben termelődnek, így sokkal kisebb az esély a mellékhatások kialakulására, a kiváló hatékonyságuk mellett. A biológikumokat már közel 20-25 éve alkalmazzuk, szintén széles körben, számos orvosi indikációban.

Szisztémás lupus erythematosusban is sokszor elsőként használatos szerek a szteroidok, dózisát természetesen a betegség aktivitása és a szervi érintettség jelentős mértékben meghatározza. A 2023-ban létrejött nemzetközi EULAR ajánlás legfontosabb feladatának a lupus kezelésében szükséges legoptimálisabb szteroid dózis meghatározását tekintette. Ennek egyenes következménye az, hogy a lehető legminimálisabb szteroid dózist úgy kell elérni, hogy sem „flare” sem a betegség aktivitásának növekedése ne következzen be, és cél, a szteroid dózis teljes mértékű elhagyása.

Számos tanulmány és kutatás 5 mg/nap prednisone-t javasol fenntartó kezelésként, amennyiben szükséges, a korábbi, 2019-es ajánlással szemben, amelyben még 7 mg/nap dózis volt még a cél. A korábbihoz képest viszonylag gyors csökkentést és alacsonyabb dózist a konvencionális betegség módosító szerek mellett már egyértelműen az új biológiai terápiás szerek teszik lehetővé. Igazából a szteroidokra már egy ún. áthidaló kezelésként tekintünk, semmiképp sem javasolt hosszú távú fenntartó kezelés céljából. 

Így tehát a hosszú távú szteroid kerülése és a korán bevezetett immunszuppresszív szerek alkalmazása lett a legfontosabb pontja a 2023-as terápiás ajánlásnak SLE-ben.  A hagyományos és biológiai immunszuppresszív szerek közötti prioritásra még nincs konszenzus, azt azonban már kijelenthetjük, hogy legalább egy hagyományos immunszuppresszív szer hatástalansága esetén a biológiai terápiák – úgymint a belimumab és anifrolumab bevezetése és alkalmazása a megfelelő indikációkban lehetséges és gyakran szükséges is. Így, 2021-ben az anifrolumab, mint novum biológiai terápiás szer, az extrarenalis, azaz a vesén kívüli, egyéb szervi érintettségben került törzskönyvezésre SLE-ben. Természetesen, habár az anifrolumabbal nincs még olyan hosszan szerzett tapasztalatunk, mint a belimumabbal, amelyet már közel 10 éve alkalmazunk jó vagy kiváló eredményekkel, mindkét biológikum jó választásnak tűnik a betegség fellángolásának kontrollálásában és a szervi károsodások megelőzésében.

Mindezek az eredmények egyre inkább azt támasztják alá, hogy a korán bevezetett biológikumok  mind mellékhatás, mind hatékonyság terén is szteroid spóroló kezelésnek bizonyulnak és hosszú távú alkalmazásuk is biztonságos.

Az innovatív készítmények száma folyamatosan nő, a kiterjedt kutatásoknak köszönhetően egyszer majd az is elérhetővé válik, hogy minden betegnél a biológiai  szerek lehetővé teszik az egyénre vagy személyre szabott kezelést és a szteroidok biztonságos, rövid távú  alkalmazását. 

Lezárás dátuma: 2023.10.31.

HU-7959

A cikk az AstraZeneca támogatásával jelent meg.

A kiemelt fotó illusztráció!

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató